„Szombatnapi” irgalom - Kalocsai Református Egyházközség

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Aktuális > Írásaink
„Szombatnapi” irgalom
 
(Lukács 13,10-17)
 
A fenti történetben az Úr csodálatos munkáját látjuk, ahogyan az egyik zsinagógában meggyógyít egy 18 éve görnyedt asszonyt. „Íme, volt ott egy asszony…”- jegyzi fel az evangélista. Igen, mindig van valaki, aki beteg, aki terhet cipel hosszú idő óta. Így volt ez Jézus korában is, és így van ez ma is. Urunk többször is gyógyított a zsinagógákban. Sokszor a templom egy nagy kórházhoz hasonlít, ahol mindenféle testi és lelki fájdalmakat hordozó ember van. Ez az ember helyzete: a bűn alá rekesztett világban számos nyomorúság van. Ennek az asszonynak igazi csodára volt szüksége, ahogyan másoknak is. Hétről-hétre jönnek a „betegek” az Úr házába gyógyulást remélve.  Ez az asszony szimbolizálja a mi összes fájdalmunkat, szükségünket, megkötözöttségünket. Egy szóval: az állapotunkat. Azonban – és ez az evangélium – „íme, mindig ott van Jézus is”! Ahogyan Ő reagál ennek az asszonynak a betegségére reménységet adhat nekünk is. Észreveszi és előszólítja őt. Isten számára a liturgiánál, a rítusnál, a szokásoknál, sőt még az istentiszteletnél is fontosabb az ember. Jézus félretesz minden mást, mert Neki ott, akkor az az asszony volt a legfontosabb. Mindig Te vagy a legfontosabb Isten számára! Krisztus mindig tisztában van a helyzeteddel és megindítják a könnyeid. Ismeri, tudja, hogy hol fáj az életed. Ez az asszony nem maga kérte a segítséget, a gyógyítást. Nem ő volt a kezdeményező. Talán már nem hitt a gyógyulásban. Talán már nem hitt a csodákban. Talán csak azért volt ott a zsinagógában, hogy válaszokat találjon élete kérdéseire. Talán egyszerűen csak jól esett ott ülni és hallgatni… Sokak érzése lehet ugyanez: nincs már remény a gyógyulásra, nem hiszünk már a csodákban, válaszokat keresünk a kérdéseinkre, vagy egyszerűen csak jól esik ott leülni és merengeni. Krisztusunk, azonban, nemcsak együttérző, de van hatalma arra is, hogy gyógyítson. Noha nem gyógyít meg minden bajt és mindenkit, a tudat, hogy Ő jelen van reménységet ad. A lehetőség az „istenire”, a gyógyulásra – még ha nem is adatik meg – másként láttatja velünk betegségeinket. Gyógyító ereje az örök felé mutat és vezet bennünket, a „van tovább” vigasztalását nyújtja számunkra, hisz e Földön mind csak vándorok vagyunk.  Amikor az Advent csodálatos időszakába lépünk megtelik a szívünk örömmel és szeretettel. Szent izgatottsággal várjuk a megjelenő Istent, akinek jelenléte valóban „megvidámít, éltet”. Nem vagyunk egyedül betegségeinkben, teherhordozásunkban, fájdalmainkban, mert Ő igenis jelen van, és mi magunk vagyunk a legfontosabbak Számára! Áldott adventi készülődést mindenkinek!
Hunyadi János református lelkipásztor
Ha tetszett az oldal, ide kattintva kinyilváníthatod tetszésedet!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz