Mennybemenetel - Kalocsai Református Egyházközség

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Aktuális > Írásaink

Mennybemenetel


„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (ApCsel 1, 11)

Kolumbusz Kristófról jegyezték fel, hogy egyszer Spanyolország partjainál sétált, ahol meglátott a tengerparton egy táblát rajta a felirattal: „Non plus ultra (Nincs tovább.).” Azaz a világnak itt van vége, az ember akkori ismerete és tudása szerint nincs tovább. Ahogyan ott állt a felfedező a parton egyszer csak egy különös gyümölcsöt sodort lábaihoz a szél, amelyet Európában nem ismertek. Kolumbusz felemelte a gyümölcsöt és így szólt: „Van tovább.” Ezzel a mondattal is össze lehetne foglalni Áldozócsütörtök üzenetét: „Van tovább!” Jézus Krisztus kereszten elhangzott mondata „Elvégeztetett.” arra utalt, hogy a bűnért való áldozat, a világ megváltása megtörtént. Az üdvösség Krisztusban beteljesedett. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ne lenne tovább. Jézus Krisztus a mennybemenetelével hagyott hátra néhány dolgot számunkra. Ilyen például a „befejezetlen küldetés”. Jézus küldetése nem fejeződött be. A Lukács 19, 10-ben ezt olvassuk: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Azaz, amíg van egyetlen egy ember is, aki nincs megváltva, addig a feladat, a küldetés nincs befejezve. Amíg van egyetlen egy ember is, aki nem hallotta az evangéliumot, addig a feladat befejezetlen. Ezt a feladatot, pedig, az Ő egyházának kell elvégeznie. A missziós területek ezt kiáltják: „Befejezetlen!” Minden város, minden falu ezt kiáltja: „Befejezetlen!” A hajléktalanok jelenléte ezt kiáltja: „Befejezetlen!” Az elégedetlen és szomorú lelkek sokasága ezt kiáltja: „Befejezetlen!” A szomszédjaink hangja ezt kiáltja: „Befejezetlen!” Talán van olyan szerettünk, hozzátartozónk, aki ezt kiáltja: „Befejezetlen!” Talán a saját lelked is így kiált: „Befejezetlen!” Van-e feladatunk? Megszégyenítően sok! Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. És sokszor azok is vajon milyen munkások? Mint a Jézus felemelkedését „feszülten” bámuló tanítványok. Mit jelent ez a „feszülten” bámulás? Talán ezt: „Mi lesz velünk? Mi lesz velem? És ez a nagy gond! Mindig csak „én”. Sokszor ezért erőtlen az életünk. Mert magunkra gondolunk csupán. Mert sokszor nem érdekel bennünket a másik „befejezetlen” életű ember. Így azonban nem lehet misszionálni. Az angyalok „helyre teszik” a bámuló tanítványokat. „Miért álltok itt az ég felé nézve?” Mit is mondanak ezzel az angyalok? Azt, hogy van tovább. Azt, hogy össze kell szednünk magunkat, imádkoznunk és munkálkodnunk kell, és „tanítvánnyá tenni minden népeket”!


Hunyadi János református lelkipásztor


Ha tetszett az oldal, ide kattintva kinyilváníthatod tetszésedet!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz