Reformáció - Kalocsai Református Egyházközség

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Aktuális > Írásaink
REFORMÁCIÓ
 
Maga a szó megújulást, újraformálást, átalakítást jelent. Közelebbről azt a mozgalmat nevezzük reformációnak, amikor is a 16. század elejétől fogva (sőt már korábban is) az akkori egyház rendkívüli visszásságai miatt sokan úgy érezték, hogy vissza kell térnie az egyháznak és az egyházgyakorlatnak a biblikus gyökerekhez. A reformátorok nem akartak szakadást, csupán megújítást. Persze nem új dolgokat akartak. Céljuk a biblikus hitnek és kegyességi gyakorlatának a megőrzése, illetve „újrafelfedezése” volt. Látták, hogy a hit, az egyház, a kegyességgyakorlat eltorzult és eltávolodott attól, amit a Szentírásban olvasunk.
Törekvésüket a legnemesebb és legistenesebb szándék vezette. Nem egy öncélú kezdeményezés volt ez, hanem Isten Szentlelke által ihletett és előmozdított lelkiismereti kérdés. A lelkiismerettel pedig nem szabad szembeszállni! A reformáció, tehát, nem arról szólt, hogy az ember megmondta a magáét Istennek (hitről, egyházról, vallásgyakorlatról), hanem arról, hogy Isten mondta meg a Magáét a Tőle eltávolodott embernek. Ez által helyreállt az a rend, amelyet hitünk szerint képviselnünk kell. A reformáció nem egy bebetonozott gondolkodásmódot jelent, hisz mindig is nyitott és elfogadó volt, különösképpen is a protestantizmus helvét, azaz kálvini ága. A legékesebb példája ennek a nyitottságnak az alábbi idézet:
„Mindenki előtt pedig ünnepélyesen kijelentjük, hogy mindig nagyon készek vagyunk, ha bárki kívánja, mindazt, amit itt előadtunk, egyenként és összesen bővebben kifejteni, végül azoknak, akik Isten igéjéből jobbra tanítanának, köszönetünk nyilvánításával engedni, és hozzájuk igazodni az Úrban, akinek dicséret és dicsőség. „
Kelt: 1566. március 1-én. Ezek a sorok a II. Helvét Hitvallásból valók, és úgy gondolom, hogy ennél bátrabb, nyíltabb, és „modernebb” gondolkodásmód azóta (1566!) sem született. Nem állítjuk, hogy nálunk a bölcsek köve és hogy nálunk az egyedüli igazság. Csupán azt mondjuk, hogy mi a Biblia alapján a hitvallásban rögzítetteket tudjuk hinni és vallani, és erről szívesen is beszélgetünk bárkivel. Sőt, ha valaki Isten Igéje alapján mást, többet és jobbat tud nekünk tanítani, nemcsak elfogadjuk, magunkévá tesszük, hanem hálás szívvel meg is köszönjük azt! Számunkra Isten írott Igéje és a testet öltött Igéje, a Jézus Krisztus az egyedüli igazodási alap. Néhány alappilléren áll vallásunk, de azok sziklaszilárdak: egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztusért, egyedül a Szentírásból és egyedül Istené a Dicsőség.
Sola Fide, Sola Gratia, Solus Christus, Sola Scriptura, Soli Deo Gloria!
 
Hunyadi János református lelkipásztor
Egy reformáció

(2 Királyok 22,1-23,20)
 
Rendkívüli történet áll előttünk. Érdemes elolvasni és végiggondolni, hogy mi is ment végbe Jósiás király uralkodásának ideje alatt. Egy szóval: reformáció. A már gyermekként is Istenfélő Jósiás a húszas éveinek közepén parancsot ad a templom kijavítására. A munkálatok közben megtalálják Isten törvénykönyvét, felolvassák neki, aminek megtérés és reformáció lesz az eredménye. „Csontig megy”, azaz teljes, radikális reformot hajt végre Izrael életében. És mennyire szükség volt erre!!! A 23. fejezethez hasonló „nagytakarítást” nemigen találunk máshol. Minden, ami bálványozás, babonaság, istentelen, jelen volt a nép életében. Jósiás kiáll Isten törvénye mellett és következetesen végrehajtja a reformációt. Luther Mártont római látogatása során hasonló „látvány” fogadta. Ő is háborgott lelkében és ezért kiáll az Isten Igéje mellett. Isten szava mindig is ott volt, csak nem vették figyelembe sem Jósiás korában, sem a középkorban. Mégis reformáció fakad mindkét korban. Miért? Mi indukálja, mi kelti életre a változást és változtatást? Nem más, mint az Istent kereső, Őt tisztelő, Neki szolgálni akaró szív. Jósiásban és Lutherben sok a közös vonás, melyek közül a legfontosabb az Isten és Igéje utáni vágyakozás. Jósiás jellemét szépen jegyzi fel a Királyok II könyve: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr….és nem tért el arról sem jobbra, sem balra”. Luther, pedig mindennél jobban vágyott az „irgalmas Isten” után. Azonban a legmarkánsabb hasonlóság az, hogy ők készek is voltak követni mindazt, amit Isten szava megkívánt. Úgy Jósiás, mint Luther vagy épp Kálvin következetesen végrehajtotta Isten akaratát. Ebből reformáció, újraformálás lett az élet minden területén. Nem véletlenül valljuk, hogy az igazodási pont az ember életében Isten szava. Hisz mi máshoz mérhetnénk magunkat, az életünket? Soha nem lehet az ember saját maga mércéje. Kell az abszolút „Origo”, amihez az életünk minden egyes szegmensét, területét mérhetjük. Talán mi magunk is vágyunk egy „nagytakarításra” az életünkben. Talán nekünk sem tetszik, amit az életünkben látunk. Talán mi magunk is azt kérdezzük: „mi folyik itt”…? Talán „elveszett” lett számunkra Isten Igéje, a „sarkcsillag”. Ne feledjük: Isten mindig szól, szava mindig fellelhető! Meg lehet találni az irgalmas Istent! Lehet Őmellette dönteni, lehet reformálni, lehet „takarítani”…. Lehet és kell!
 
Hunyadi János református lelkipásztor
Ha tetszett az oldal, ide kattintva kinyilváníthatod tetszésedet!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz