Te vagy Istenem - Kalocsai Református Egyházközség

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Aktuális > Írásaink
 
Ó Isten, Te vagy Istenem, hozzád vágyakozom
 
( Zsolt 63, 2)
 
 
Zsoltárosunk ennek a szép énekkölteménynek az elején arról beszél, hogy mennyire szeretné átélni az Istennel való találkozás örömét. Érződik a szavaiból, hogy nem előszöri találkozás lenne ez. Érződik, már többször volt ebben része, s éppen ezért akarja ezt újra átélni, mert ez lelkének jó, mert ez szívének kedves. Nyíltan színt vall arról, hogy számára mennyire fontos az Isten. S most az a szíve óhaja, az a szíve vágya, hogy Istennel legyen, hogy érezze szeretetét. - Egy Hívő ember vallomása ez. Így kezdi sorait egy Istent érzékelni akaró ember.
 
 
KT! Nagyon nem mindegy, hogy mire vágyunk, mi után vágyakozunk, ill., hogy mi van a vágyaink mögött. Minden emberi szívben, így a miénkben is számtalan vágy, óhaj fogalmazódik meg naponként. Mindig vágyunk valamire. Folyamatosan jönnek elő a gondolatok, azzal kapcsolatban: mit szeretnénk megkapni, ill.  átélni. És soha nem tudjuk kimondani azt, hogy elégedettek vagyunk, és mindent megkaptunk már ami az álmaink közt szerepelt, mert mindig kell valami újabb és újabb dolog, tárgy, érzés, megtapasztalás,…
 
Lelki értelemben is vannak vágyaink.  S ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat, ahhoz a lelkünknek kell megelégítettnek lennie. Mennyi mindenre vágyódik a lelkünk is! Első sorban arra, hogy szeressenek, hogy valaki elfogadjon, hogy valakinek fontosak legyünk, hogy megértsenek bennünket. Aztán szüksége van a lelkünknek a szépre, a jóra, az értékekre, az igazságra, mert attól tud gazdagodni. És szüksége van a nyugalomra, a jó hírekre, az örömteli eseményekre, egy biztató kézfogásra, ölelésre, egy megértő tekintetre, kedves mosolyra, vagy lágy dallamokra, jó beszélgetésekre. Magára a békességre.
 
Valójában minden óhajunk, kívánságunk, legmélyén egyetlen vágy rejtőzik: ez pedig nem más, mint az Isten utáni vágy. Lehet, hogy az ember ezt sokáig nem akarja beismerni. Valószínű, hogy számos írányba elindultunk már a teljes és boldog élet reményében, de a hiányérzet mindaddig ott lesz bennünk, amíg a mi Teremtő Istenünket be nem hívjuk az életünkbe. Éppen ezért: Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.
 
Imádság: Ó, Isten, Te vagy Istenem, hozzád vágyakozom, Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ámen.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz