Tovább - Kalocsai Református Egyházközség

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Aktuális > Írásaink
Tovább

„Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” (János 11, 40)

Lázár feltámasztásának rendkívüli történetében az emberi élet vége, „maximuma” találkozik az isteni erő maximumával a végtelenséggel.  A legreálisabb valóság a halál. Ez a végső pont, a földi élet határa. Ez ellen nincs orvosság. Vagy mégis? A szeretett barát feltámasztása bizonyítja Krisztus végtelen hatalmát, azonban itt még ennél is többről van szó, még távolabb mutat Jézusnak ez a csodája.  Akik körülvették az Urat hittek Benne, azonban hitük töredékes volt, még a tanítványoké is, ezért erősíteni kellett azt. Jézus csodálatosan használja fel barátja halálát arra, hogy megmutassa az Atya hatalmát, a halál fölötti győzelmet, és hogy ezeken keresztül „megdicsőüljön az Isten Fia”. Amikor megtudja az Úr, hogy Lázár beteg, akkor még két napot szándékosan azon a helyen tartózkodik tanítványaival, ahol együtt van velük. Várja, hogy Lázár emberileg tényleg meghaljon! Vajon miért teszi ezt? A testvérek – Mária és Márta - , a tanítványok, és minden kor keresztyén embere érdekében, hogy messze többnek lássuk Őt, mint aminek szoktuk, hogy úgy lássuk Őt, mint, Aki valóban a feltámadás és az élet! Ha Jézus azonnal rohant volna, hogy segítsen Lázáron, akkor nem lett volna több a körülötte lévők számára, mint csodadoktor, aki ha kell, azonnal siet és segít. Jézus azonban Isten dicsőségét akarta megmutatni az embereknek, illetve azt, hogy Ő nem pusztán egy nagy próféta, egy nagy tanító, a megjósolt Eljövendő, hanem maga a Feltámadás és az Élet! „Hiába” üzennek hát a testvérek, Jézus késlekedik… Mi magunk is rengetegszer „üzenünk” Istennek: „cselekedj, segíts, de azonnal”! Sokszor érezzük azonban, hogy Isten hetekkel, hónapokkal, évekkel „le van maradva”, hisz számos kérésünk, imánk, vágyunk nem teljesül. Vajon nem törődik velem az Isten? Esetleg túl nagy dolgot kérk? Lehet, hogy nem is képes arra, amire kérem Őt? Ilyen és hasonló kérdések zúgnak a fejünkben életünk során. Ez a feltámasztási történet pontosan arra tanítja az embert, hogy Isten késlekedése soha nem gyengeségének, vagy közömbösségének a jele. Lehet, hogy helytelen dolgot kérünk. Lehet, hogy Isten vár valamire. Lehet, hogy arra vár: másként álljunk sok mindenhez hozzá. Mindenesetre az Úr mindig akkor cselekszik, arra a pontra vár, akkor lép, amikor az életünkbe való beavatkozása leginkább szolgálja nevének dicsőségét és leginkább növelheti azzal a cselekedetével a hitünket. Jézus késlekedése által igazzá lett az, amit a tanítványainak mondott: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia”. Valóban így történt, hisz mindennek így olvassuk az eredményét: „Ekkor sokan hittek benne…”. Ne csüggedjünk hát mi sem, ha nem „ugrik” Jézus azonnal és látszólag nem siet segítségünkre! Ő mindig tudja pontosan, hogy melyik a legalkalmasabb idő a beavatkozásra. Amikor viszont lép, akkor az valóban dicsőséget hoz nevének, számunkra pedig olyan hitbeli látást, amelyre el kell jutnunk, hogy nagykorú keresztyének legyünk.

Hunyadi János református lelkipásztor
Ha tetszett az oldal, ide kattintva kinyilváníthatod tetszésedet!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz