Főmenü:
A történelemírás színeváltozásai
Az Akadémiai kiadónál 2007-ben jelent meg Magyarország története című összefoglaló kézikönyv. Neves történészek a szerzői az egyes fejezeteknek. Ismétlés céljából vásároltam meg a mintegy ezer oldalas művet. Vitathatatlan, hogy a szerzők sok kérdésben újszerű szemléletet képviselnek, de helyenként, véleményem szerint túlzásba esnek, a hagyományos értékrend tagadásában.
Különösen tapasztalható ez az új értékítélet Pálffy Géza Magyarország két birodalom határán (1526- 1711) című fejezetében. Erdélyről mint vazallus fejedelemségről ír, és különösen elítéli az erdélyi függetlenségi harcokat. A pusztító 15 éves háború után „az újjáéledést- írja Pálffy-az erdélyi fejedelmek újabb-és újabb polgárháborúvá fajuló Habsburg-ellenes magyarországi hadjáratai igen megnehezítették.”Ez a summás vélemény vonatkozik a Bocskai szabadságharcra is. Tóth Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború /Szeged 2000./ című művében ezen is túllépve diverziónak, azaz alattomos felforgatásnak nevezi a Bocskai szabadságharcot.
Pálffy állításai szerint a mozgalom sokrétű indítékai, érdekei és céljai miatt sem nevezhető szabadságharcnak, sőt nemzeti felkelésnek sem.”Bocskai sem önszántából, hanem kényszerből sodródott az elégedetlenkedők élére .”
Az indítékok, a sérelmek olyanok voltak, amelyek együttesen az ország egész lakosságát is érintették, így nem véletlen, hogy a hajdúkon kívül, a köznép, a jobbágyság is tömegesen csatlakozott Bocskaihoz.
Ha a szabadságharc eredményeit számba vesszük, minden a szabadságról szól, és közel egy évszázadra meghatározza Erdély és az ország életét is:
- Az1606-ban megkötött bécsi béke az ország lakosságának 80-90 %-át alkotó protestánsok vallásszabadságát hozta el. Bocskai szigorú feltételeket szabott: „Legyen szabad a lutherána és helvéciai confessio, az római vallás azonképpen az országban minden rendek között.”
- A harcoló hajdúság elnyerte a” hajdú szabadságot,” a kollektív nemességet. Bocskai tízezer, a későbbi erdélyi fejedelmek idején, mintegy 30000 hajdúkatonát telepítettek le a hajdúvárosokban, kerületekben, Erdély védelmére, Tiszalöktől- Nagyszalontáig.
- Helyreállítják a székelyek szabadságát, amelytől Báthori Zsigmond fejedelem fosztotta meg őket. A székelyek örök hűséget esküdtek Bocskainak és támaszai lettek a fejedelemségnek.
- A nemesi rend visszakapta megcsorbított szabadságát, rendi önkormányzatát, ismét nádort választhattak az ország vezetésére.
- Erdély felszabadul a császári zsoldosok, hadvezérek zsarnoksága alól, megszilárdul a fejedelmi hatalom. Erdély jövőjét, így határozza Bocskai híres végrendeletében: „valameddig az magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél lészen…és az magyar királyság is németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmukra, javokra lészen.
- Az ugyancsak 16o6-ban megkötött zsitvatoroki béke véget vetett a pusztító tizenöt éves, török ellen folytatott háborúnak.
Csak a legfontosabb eredményeit soroltam fel a szabadságharcnak. Ezek a sikerek lettek volna a fejlődés gátjai, vagy Tóth Sándor László szerint a Bocskai–féle diverzió. Elfogadhatatlan! A magyar nép mélyen a szívébe zárta Bocskai István emlékét, a hit és a haza iránt elkötelezett fejedelem tetteit, harcait örökre szabadságharcnak tekinti. Ezt fejezi ki a városokban, falvakban felállított számos szobra.
Dicsősségét és a protestáns világ tiszteletét, megbecsülését hirdeti az 1917-ben felépített
Genfi Reformáció Fala, ahol Cromwell mellett, ott áll Bocskai fejedelem szobra is, mint a hit védelmezője.
/Bai Jenő presbiter/