„Csak légy egy kissé áldott csendben” 2020. december 6. ADVENT 2. VASÁRNAPJA
„Várom az Urat, várja lelkem, és bízom ígéretében” (Zsolt 130, 5)
„Mert még egy igen- igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik” (Zsid 10, 37)
Zsoltárének: 24. Az Úr bír ez egész földdel - Isten tiszteletére hív a mindenség
1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsesége.
2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik? Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.
3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.
4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.
5. Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!
Dallam: Bourgeois L., Lyon, 1547. Szöveg: Marot K., 1496–1544.
Igeolvasás: Olvassuk el a Bibliából a napi Igeszakaszokat: Jób 27 és Zsid 6, 1-12.
Alapige: „Mert még egy igen- igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik” (Zsid 10, 37)
Hurrá! Megérkezett a Mikulás! –kiáltották a gyermekeim nagy örömmel. Végre megérkezett, kit oly nagyon vártunk.
Bár, már mindketten „nagyobbak”, de mégis lázasan várták a Mikulást. Ahogy decemberhez ért a naptárunk, egyre izgatottabbak lettek, s lelkesen készültek a Mikulás fogadására. Rendet raktak a szobájukban (ami azért máskor nem annyira jellemző…), s a csizmájukra is vigyáztak, hogy tiszta legyen (ez most nálunk az építkezés miatt különösen is nehéz feladat), hiszen a Mikulás azt szereti, ha tiszta csizmákba teheti az ajándékait. Készültek, hogy a Mikulást méltó körülmények között tudják fogadni. És meg is lett az eredménye, a Mikulás jött, s ráadásul csomagot is hozott, s ezzel beteljesedett mindaz, amire a gyermekeim vártak. S most örömmámorban fürödnek…
Azt látom, azt tapasztalom, hogy ilyenkor „Mikulás idején” (nem Télapó!!! Szent Miklós Myra püspöke nyomán tartunk Mikulás napot, Miklós névnapján) még mi felnőttek is, lélekben egy kicsit újra gyermekek leszünk. Ilyenkor mi is „hiszünk” a Mikulás jóságában. Ezért van az, hogy vannak, akik szívesen magukra öltik a Mikulás jelmezt, hogy másoknak örömet szerezzenek. (Ugye, Gondnok úr? ) Vagy nem szégyelljük felvenni a Mikulás sapkát, a rénszarvas agancsokat, illetve a jelképes piros színbe öltözni, s Mikulás dalokat énekelni. És ahol csak lehet, kedveskedünk, s örülünk a sok- sok mosoly láttán. Szeretjük ezt az időszakot, szeretünk újra gyermekek lenni, és jó érzés a Mikulás várásban és fogadásban részt venni.
Érdekes, hogy ez a Mikulás várás és fogadás éppen az adventi időszakra esik. Természetesen egy különálló dolog ez, de mégis jó, ha ma ezzel is foglalkozunk. Mégpedig azért, mert ebből is tanulhatunk.
A Mikulás várásra lelkesen készülünk, még mi felnőttek is, de hogyan készülünk Jézusunk fogadására? – Mert ugye az advent a Jézus várás ideje. Adventus Domini- mondották eleink. Jövel, Uram!
Várjuk- e egyáltalán Jézust, vagy csak az ünnep részleteivel foglalkozunk? Jelen esetben azzal, hogy milyen szabályok lesznek érvénybe az ünnep ideje alatt.
Eleve, fontos lenne tisztázni, hogy a karácsonyt várjuk, vagy azt várjuk, hogy karácsonyra Jézus a szívünkben is megszülessen? Hogy a karácsony előtti négy hét alatt felkészüljünk Jézus születésének ünnepére.
Hogyan készülünk a Jézus - várás idején? Izgatottan, úgy, mint a gyermekek? Rendbe tesszük a szobánkat, kipucoljuk a csizmáinkat? Kidekoráljuk a lakásunkat? Próbálunk másoknak örömet szerezni? Igyekszünk jók lenni?
Lelkesen, örvendező szívvel? Úgy, hogy már alig várjuk a jövetelét? Hogy már visszafelé számolunk?
De tudunk- , akarunk- e ilyenkor a túlzásba vitt dolgainkról lemondani, és engedni, hogy betöltse a napjainkat a Jézus várásának öröme? Tudunk- e afelett örvendezni, hogy Jézus a vendégünk akar lenni? Hogy hozzánk is eljön, minket is meglátogat? És, hogy végképp maradni akar?
Tudunk- e ilyenkor is böjtöt tartani, és elköszönni minden felesleges bálványtól, s rossz szokásainktól?
Jézus jön, érkezik, elindult feléd. Készülj!!!
Éppen ezért: Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győztes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő. 2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. 4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát. (312. dicséret)
Szívből kívánom, hogy felkészülten, örömmel, nagy reménységgel várjuk a mi Urunkat, édes Megváltónkat! Ámen.
Az Igeszakasz alapján beszélgessünk a következő kérdésekről: Mit jelent várakozni? Tudunk- e várakozni, vagy türelmetlenek vagyunk?
Mit jelent számodra a Jézus - várás? Hogyan készülsz a találkozásra? Mi az, ami ilyenkor motivál? Mit vársz a találkozástól? Mit szeretnél átélni a találkozás alkalmával? Tényleg, mindent megteszel érte?
Imádság:
Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy jöveteledre készülhetünk.
Hálásak vagyunk, hogy az idők hajnalán, az első karácsonykor testben megjelentél a földön. Köszönjük, hogy vállaltad az emberi testet, s vállaltad az emberi sorsot. Hálásak vagyunk, hogy lemondtál a Mennyország dicsőségéről és eljöttél közénk. Nem szégyelltél kisbaba lenni, nem szégyellted az istálló körülményeit, és az egyszerű és kopott hajlékot, ahol felnőttél. Vállaltad azt is, hogy amikor tanítottad a Te népedet és elindultál a szolgálatra, sokszor nem volt hova lehajtani a fejedet. Sokszor volt koszos a ruhád, s a lábad az út pora miatt, s gyakran éheztél, szomjaztál, sőt gyötrődtél, szánakoztál a népen, s volt, hogy bűneink miatt könnyeket is hullajtottál. Mennyit és mennyit könyörögtél értük, és szórtad az Ige magvait, s vártad, hogy jó földbe hulljanak, gyökeret eresszenek és gyümölcsöt teremjenek. Vállaltad azt is, hogy keresztrefeszítsenek, hogy eltöröld az adósságlevelünket.
Köszönjük, hogy amikor mennybe mentél megígérted, hogy visszajössz. Köszönjük, hogy visszatérésed bármikor bekövetkezhet. Készíts minket, hogy ne érjen váratlanul érkezésed. Így áldd meg ezt az adventi időt is, ami szintén ugyanerre tanít minket: Téged várni.
Urunk! Szeretnénk ezt az adventet már egyszer végre úgy megélni, ahogy illik. Eddig nem sikerült. Eddig mindig minden fontosabb volt, mint Te. Bocsáss meg ezért nékünk. Segíts meg, hogy most valóban végig tudjuk járni azt az adventi utat, amely jászolodhoz vezet. Ehhez Rád van szükségünk. Jöjj! Lépj be az életünkbe, a házunk ajtaján és a szívünk ajtaján. Gyere, várunk! Légy a szívünk áldott vendége! És gyújts fényt az életünkbe.
Különösen is kérünk, hogy most a járvány miatti szomorúságunkban, Te ragyog felettünk és bennünk. Vigyázz ránk és segíts meg bennünket. Áldunk Téged, hogy e nehéz időben is Hozzád fordulhatunk, Tőled kérhetünk segítséget. Urunk, könyörülj rajtunk és növeld a hitünket és áldd meg e mostani adventünket. Ámen.
Dicséret: 457. Ó, Jézus, árva csendben
1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.